2011. 03.18

Reggel nekiindulva Zalavárt vettem célba, egyedül, mert feleségem sajnos lebetegedett. Zalaváron két rom is felfedezhető, az Árpádkori Szerzetesi templom romja - aminek mint később kiderült, sok egyéb neve is van - illetve a Récéskúti bazilika romja. A térképen pusztán ez utóbbit jelöli, így nem voltam még biztos benne, mit hol fogok megtalálni, neten meg nem nagyon keresgéltem. Erre a napra más programunk volt, de mivel „egyedül maradtam” jött az ötlet Zalavár irányába sok egyéb jóval, viszont nem néztem nagyon utána semminek az „add-hock” akció miatt.. Az előbbiről fogalmam sem volt hol van, így az utóbbit kezdtem el keresgélni.

A Récéskúti bazilika romot Zalavártól nyugatra lehet fellelni bent az erdőben, ami már tulajdonképpen a Kis-Balaton Tájvédelmi körzetben található. És bizony nincs innen messze a másik rom se, alig párszáz méter légvonalban, érdemes ide ellátogatni. Már csak azért is mert maga a Kis Balaton egy csodálatos vidék. Viszonylagos háborítatlanság és nyugalom jellemző erre a természeti értékre, ahol csodás dolgokat fedezhetünk fel magunknak.

Aki ezeket a romokat szeretné megtalálni a legegyszerűbb módja az, ha a Kis-Balaton Múzeumot keresi meg. Külön buszmegállója is van, és mindenhol ki van táblázva merre is kell keresni, Zalavár községtől durván két km. távolságra lehet. Én ide jöttem először, megtekintettem a Múzeumot és ott megkérdeztem, hátha tudják, hol is van Szerzetesi templomrom. Kérem szépen, a múzeum mögött található 100 méterrel. A múzeum megtekintése után így megkerülve az épületet, a romot kerestem fel.

Az itt megtekinthető ismertető szerint több épület is állt itt, többféle elnevezéssel. Hadriánus  mártir zarándoktemplom, Szent Mária Templom, Szent Adorján bencés monostor Az oka, hogy Zalavár egy Végvár volt, és több épület is fellelhető itt, azaz egy épületegyüttes a váron belül.

A legnagyobb épület alapjai teljesen láthatóak a romnak, kb. 40 centi magasan állnak a romok, mögötte további ásatások vannak. 

A rom mellett egy kis kápolna is található – ennek Árpád kori alapjaira 1996-ban emeltek egy újabb templomot.

A múzeum és a templom mellett áll egy modern Makovecz építmény is.

Innen a következő cél volt a Zalavári Récéskúti bazilika templom romjai voltak, ami 20 perces sétával érhető el. Kisétálunk a főútra, elindulunk Zalavár irányába, majd alig 200 méter után a következő táblát és utat találjuk meg:

Besétálunk szépen, és 10 perc múlva elénk tárul a rom:

Hát bizony ez nem volt egyszerű feladat. Kálváriámat nem részletezném túlságosan, mert nem lenne egyszerű, de a lényeg: ezt nem Zalakomáron kell keresni. Van egy külön „település”, Ormándpuszta, Zalakomártól délre úgy 6 km, ahová eme kastély legközelebb esik. Már ezt a pár házból álló kis települést sem volt egyszerű megtalálni, de kastély sehol, semerre. Már azon voltam, hogy feladom, míg egyszercsak elkóvályogva a környéken egy illető eligazítást adott, hol is van a keresett épület.

A Kastély sehol semerre nincs kitáblázva, semmi nem utal rá, merre is található. Röviden megpróbálom leírni az elérhetőségét. Gyakorlatilag Zalakomárt dél-délkelet felé elhagyjuk, ahol egy V alakú elágazánál a jobb oldali utat válasszuk. Áthaladunk az autóut felett, és megyünk tovább egy kanyargós úton. Egyszercsak találunk pár épületet, na ez Ormándpuszta. Viszont ha már ideáig eljöttünk, akkor rossz helyen vagyunk, túljöttünk! Visszafelé indulunk, és egyszercsak elérünk egy buszmegállót, amiben ott van egy DDK pecsételési lehetőség is, talán Ormándpuszta névvel. Itt az erdőbe indul be jobbra egy széles földút. Ezen elindulunk befelé, majd kb másfél km múlva elérjük a Kastélyt, annak udvarát. Semmi nem jelzi eme épület létét, sehol semmi tábla, tájékoztatás.

Ki is derült hamar, miért van ez így. Amikor ordaértem, zárt kapuba botlottam, majd egy kifüggesztett gondnoki telefonszámot kezdtem el hívni. Kiderült ide, tilos a bejárás, zárva van teljesen. A 9 megye 99 nevezetessége a következőt írja az igazolófüzetben:

„Ma szociális otthon, a park csak az otthon vezetőjének engedélyével látogatható”. Na ez így nem igaz, ez kereken 20 évvel ezelőtti állapot. Azóta ez az intézmény átalakult, megszűnt, és jelenleg magántulajdonban van, nem látogatható. A gondok beengedett, beszélgettem a hely történetéről, megnéztem a gyönyörű parkot.

A gondnok tud adni pecsétet, méghozzá nem mást, mint kéktúrásat, így ezzel igazoltam ittlétemet.

Következő úticélnak Galambokon a tájházat néztem ki. Ezzel is kicsit ráfaragtam. Ugyanis bár a tájházat megtaláltam, az teljesen üresen állt. Az önkormányzathoz betérve kiderült, ez csak időszakosan, májustól üzemel mint tájház, egyébként üresen áll. Nagyon szép, teljesen fel van újítva. Nekem nagy kedvenceim ezek a kis alacsony belmagasságú nádfedeles döngölt padlós kis tájházak/műemlékek mindig bizsereg bennem valami, amikor egy ilyenbe belépek.

Továbbindulva mai úticélom utolsó pontjához értem, ez pedig nem más mint Zalaszentgróton a Csonka torony.

Ezt könnyű viszonylag megtalálni, a dny felé tartó főút mentén lelhető fel, a település központjától 1 km.-re. Ez valóban már csak egy Csonka torony, más nem is áll már belőle.

Ezzel a mai napi célkitűzés teljesítve lett, holnap Keszthelyre látogatunk el.

Tweet