A Sulikupa 2011 túrasorozat 17. túráján a Pilist vettük célba. Meglepően kicsi, mindössze 8 fős csapattal –6 fokban Piliscsévről indultunk a tervezett 18 km-nek. Lehet, hogy a 600m szintemelkedés riasztotta el a többieket, pedig a meteorológia remek időt jósolt.

Az OKT jelzésén mentünk Klastrompusztáig. Rövid pihenőt tartottunk a kolostorrom előtt, ahonnan már látszott a következő szakasz célja, a Kémény-szikla. A Z+ jelzést követve lassan leküzdöttük a meredek emelkedőt, utána egy rövid ereszkedéssel értük el a sziklát. Zsolti barátomtól hallottam, hogy szeret ezen a helyen reggelizni, hát most mi is kipróbáltuk. Remek volt. Sütött ránk a délelőtti nap, a tiszta időben messzire elláttunk, kinn voltunk a jó levegőn. Minden napot így kellene kezdeni. Fél óra pihenő után a túra legnehezebb része következett. A Z+ után a P+ vezetett minket „Simon haláláig”. Ez a szép sziklás völgy mindig megnehezíti az erre járók dolgát. Szegény Simon szerzetes itt lelte halálát, bár ő nem a fölfele vezető úton, hanem az egyik szikláról leesve. Állítólag a Tatárok elől menekült, amikor leesett (vagy lelökték). A megpróbáltatások után már csak végig kellett sétálni a gerincen. Rövid pihenőt tartottunk az első kilátópontnál. A térkép szerinti „szép kilátás” nem volt túlzás.

A hegy nyugati végénél lévő tisztásnál olyan jól álltunk az idővel, hogy megszavaztunk még egy kis kitérőt az egykori rakétabázishoz. Mivel sehol nem láttam kiírva, hogy tilos, mindenkinek javaslom, hogy nézze meg. Szinte hihetetlen, hogy micsoda létesítmények vannak a hegytetőn. A tisztásról remek a kilátás Dobogókő felé. Szentkereszt, Szántó és Csobánka is jól kivehető volt. A látóhatár (a szmog miatt) bezárult az Oszollyal és a Kevélyekkel. Kitérőnk után a hegy túloldalán lévő tisztásra mentünk, ahonnan megcsodáltuk kis falunkat, Piliscsévet. A napsütésben fürdőzve elfogyasztottuk ebédünket és erőt gyűjtöttünk a lefele vezető útra.

A szerpentin után újabb kitérő következett, ezúttal a Trézsi kúthoz. Megkóstoltuk a vízét is, ami jobban esett, mint a reggel óta magammal hurcolt csapvíz. A forrástól nem mentünk vissza a jelzett úton, hanem egy jelzetlenen az Orosdy kastély felé indultunk. A kastélyt Orosdy Fülöp, Kossuth egykori titkárának fia építtette 1895-ben, tervezője a kor ismert építésze: Meinig Artúr volt. Sajnos nem figyeltem eléggé, és elmentünk mellette. Mivel most már nem álltunk olyan jól az idővel, nem mentünk vissza (majd legközelebb megnézzük), hanem folytattuk utunkat a „Pilis kapujához”, a sziklaszínházhoz. Aki erre jár, mindenképpen nézze meg az egykori kőbányából kialakított Sziklaszínházat. Bejáratánál található Wass Albert erdélyi magyar író és költő emlékköve. Következő érdekességnél, a mészégetők kútjánál már nem időztünk, épp csak belenéztünk. A S+ és utána néhány jelzetlen út vezetett minket Pilicsév felé. A Pincefalut már a nemrég létesített P▲ jelzésen értük el pont naplementekor. Ez a látvány szép befejezése volt ennek a kicsit fárasztó, de látnivalókban bővelkedő túrának.                                    

Tweet