Az utóbbi időben rekordnak számító, 30 fővel jártuk végig az idei év utolsó előtti Sulikupa túráját. Egy rövid, mindössze 4,5km-es kis kirándulást hirdettem a Nagy-Somlyó 10-es fő út felöli oldalára. A „kemény mag” Piliscsévről gyalog érkezett a rajthelynek választott Pilisjászfalu vasútállomására. Itt csatlakoztak a vonattal érkezők és az autósok.

Késő őszi ködös időben indultunk az első rövid, de kissé meredek emelkedőnek. A régi kőbányához érkeztünk. A triászkor (földtörténeti középkor) közepén, a mezozoikumban rakódtak le a dunántúli középhegységek rétegei. Ekkor keletkezett a vidék hatalmas fődolomit rétege. A két Somlyó-hegyen a dachsteini mészkövet fejtik, ahol az, vastag padokban fordul elő. Ezt a mészfajtát mészégetésre, de útkövezésre is használják. A követ kezdetben a hegyek oldalában összegyűjtötték, később a kitüremkedéseket csákánnyal fejtették, vasrúddal feszítették, összetörték, és lovas kocsival szállították. A kőfejtés modernebb változatában először lerobbantották a falat, a leomlott fal nagyobb darabjait, melyeket még nem lehetett nagykalapáccsal törni, ismét robbantották. A meszet kezdetben boksákban égették ki. A Kis-Somlyó aljában kettő a mai napig látható. 1934-ben az iparvágány mellett mészüzemet is létesítettek. A Nagy-Somlyó bányáját az 1980-as években bezárták. A hideg párás idő miatt nem időztünk túl sokat, hanem nekivágtunk a következő emelkedőnek. Ez már a hegy teteje volt. A késő őszi időt felváltotta a téli idő. Mindent vastag zúzmara borított, a fűtől a fákig. Az útvonal igazán szép volt, a kilátás (amiért tényleg érdemes ide följönni) viszont szinte semmi. Egy, két hete készült fotón tudtam megmutatni a résztvevőknek, hogy mit is láthatnánk tiszta időben. A terület az Európai Unio által létrehozott Natura 2000 hálózat része. Ezzel a csatlakozással talán sikerül megóvni az itt élő növények és állatok természetes élőhelyét. Mivel nem volt miért ücsörögnünk a hideg szeles időben a deres sziklákon, lefele indultunk. Kicsit ereszkedve javultak a látási viszonyok és elénk tárult D felé a Magdolna-völgy, Ny felé pedig Pilisjászfalu a vasútállomással, ahonnan két órája indultunk. Egy szélvédett helyen elvégeztük az adminisztrációt, pecséttel, igazoltam a gyerekek ittlétét, néhányan még kitűzőt is kaptak. A meredek, törmelékes lejtőn gyorsan leértünk a hegy lábához. Itt kettévált a csapat. A vonattal és autóval érkezők a sínek mentén visszasétáltak a kiindulási pontra. A többiekkel gyalog, a hegyet K felé megkerülve értünk vissza Piliscsévre. Ezzel a kerülővel egy jó kis túra lett a rövid sétából, úgyhogy kellemesen el is fáradtunk.
Már csak egyetlen túra vár ránk az idén. Az újra üzemelő Brilli Gyula nevét viselő turistaházhoz megyünk a Maróti-hegyek legalacsonyabb tagjára, a 404m magas Vaskapu hegyre. Kiindulási pontunk az esztergomi vasútállomás lesz. Az utolsó túrára december 17-én 8:50-kor indulunk. Szeretettel várunk mindenkit!

Tweet