Újra eljött a január 5-e, Tomas barátommal újra kéktúrázni mentünk. Ezúttal a Balaton-felvidéket választottuk. Az OKT 5. szakaszát terveztük bejárni, persze kiegészítve a 6. szakaszból még 11 km-rel, nehogy túl rövid legyen.
Reggel 5 órakor indultunk otthonról. Elautóztunk Káptalantótiba, a kocsit ott hagytuk és busszal mentünk Tapolcáig. Ott kezdtünk neki a gyaloglásnak. A buszpályaudvarról először a vasútállomásra kellett eljutni, hogy a szükséges pecsétet begyűjtsük. Ez után kezdődött a túra. Tudtuk előre, hogy sok aszfaltra lehet számítani, így is volt. 3km után értük el az első tanúhegyet, ami a Szt. György-hegy volt.
A Tapolcai-medence a Pannon-tenger elvonulása idején, körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt jelentős vulkáni tevékenység színhelye volt. A felszínre törő láva kisebb-nagyobb “lepények” formájában terült szét a vastag tengeri üledéken. Azokon a területeken, ahol bazalttakaró nem borította az egykori tengeraljzatot, a felszíni üledék nagymértékben lepusztult. Amit a bazalttakaró megvédett, az látható ma. Ezek lettek a mai talajszinthez képest 200-300 méterrel magasabb hegyek. Folyamatos emelkedéssel, a szőlők és pincék között, értük el a kulcsosházat, ahol be is gyűjtöttük a 2. pecsétünket. Innen indult a túra látványosabb része. Mindenfele hatalmas bazaltoszlopok (bazaltorgonák, gyapjúzsákok) voltak. Ezek úgy keletkeztek, hogy a forró láva túl gyorsan hűlt ki és emiatt, főleg a peremén sokszögletű oszlopokra vált szét. Az időjárás is formálta, pusztította és pusztítja ma is, így alakult ki mai formájuk. A hegytetőn kilátópont is van, ahonnan végig követhettük a még előttünk álló utat, jól láthattuk a következő célunkat, a Szigligeti várat. Természetesen odáig aszfalton jutottunk el.
A várpénztár zárva volt, úgyhogy belépődíj nélkül nézhettük meg. A vár legkorábbi részei a kettős torony között épített palotaszárny és az azokat övező kőfalak voltak, ezeket a pannonhalmi bencések építették 1260-1262 között. Martonfalvay Imre 1531-40 között átépíttette és kibővíttette azt. Naplójából több adat maradt fenn az építkezésről. A 16. században már elavult várnak számított, A török hódoltság után a vár elvesztette harcászati jelentőségét. 1702-ben I. Lipót más várakkal együtt ezt is leromboltatta. Nem volt szép tőle! A pénztár zárva tartásának volt némi hátránya is, ugyanis ott kellett volna pecsételnünk. Szerencsénkre az önkormányzatnál (nagyon szívesen) tudtak adni egy díszbélyegzőt. Indulhattunk tovább. Badacsonytördemic vasútállomás volt a soron. Megint aszfalt, de legalább a pecsételés simán ment. Megint aszfalt és jöhetett a Badacsony.
Hétvégi házak között értük el a Bujdosók lépcsőjét. Összesen 464 lépcsõfokból áll, pihenõkkel elválasztott szakaszait a kuruc kor híres alakjairól nevezték el. Hozzá kell tennem, hogy nem átlagos lépcsőfokokról van szó, némelyik eléri a 40cm-t is. Persze leküzdöttük a sok lépcsőt és felértünk a fennsíkra. Ott több kilátópontot is felkerestünk. Első a Ranolder kereszt volt. A mintegy 400m magasan álló óriási kõkeresztet Ranolder János veszprémi püspök emeltette 1857-ben. A kereszt egy-egy nagyobb darabját 40 bivallyal vontatták fel a hegyre. Fantasztikus balatoni panoráma tárult elénk. Minden kilátóhelyen megálltunk egy kicsit, hiszen mindegyiktől mást és mást láthattunk. A legjobb maradt utoljára. A Kisfaludy kilátó, amit néhány hónapja adtak át. A régi kilátót túlnőtték már a fák és az állapota is igencsak megromlott, ezért lebontották. Helyére 83.000.000Ft-ból egy új 18m magas fa szerkezetet építettek, aminek legnagyobb részeit helikopterrel szállították a 438m magas csúcsra. Érdemes megnézni, nagyon szép munka és persze a kilátás is pazar. A legfelső szinten hatalmas táblák serítenek eligazodni a látványban. A projekt keretében felújították a Kőkapun átvezető utat is, amin mi lefele mentünk.
A következő tanúhegy, a Gulács magasodott szemben velünk. A K nem visz oda föl, elvezet a csúcs alatt. A kitérőt most nem vállaltuk de, viszont láttunk néhány őzet. Végül újra aszfalton értünk vissza Káptalantótiba. Egy szuper kiskocsmában begyűjtöttük az utolsó pecsétet is és indulhattunk haza. Jó kis túra volt, innen folytatjuk, talán még január 5-e előtt.
|
Beszámolók 
