Reggel 9-kor találkoztunk Visegrádon, a Bertényi Miklós füvészkert előtt. A parkoló még szinte üres volt. Szokás szerint voltak kisebb eltévedések és késések, de sebaj. Az átlagosnál kisebb létszámban, kb 30-an vártuk az indulást. Ez, talán a kicsit hosszabb, 16 km-es távnak köszönhető. Az Apát-kúti völgyben, a Piros sáv jelzésen indultunk. A Kaán Károly erdőmérnök nevét viselő forrásnál lecseréltük az otthonról hozott csapvizet és megvártuk a legkésőbben érkezőket. Onnan már együtt ment a csapat, bár a sok patakátkelés egy kicsit széthúzta a társaságot. Nem a gyerekeknek okozott gondot a dolog...

A harmadik túránk igazán rövid, de annál izgalmasabb volt, legalábbis szerintem. A Pomázhoz tartozó Kiskovácsi településrészre hirdettem találkozót. Egy kis késéssel elég sokan össze is gyűltünk. 23 gyerek, 27 felnőtt és 1 kutya alkotta a csapatunkat.

Túl vagyunk az idei második Sulikupa túrán is. Szép számban gyűltünk össze a kiindulási ponton. Egy kis késéssel, de nagyon lelkesen indult a csapat az "Egri vár" felé.

Íme a kétszázhatvankét éves, tettre kész csaj-csapat!
Ők négyen a Pilis hegyeinek üzennek most hadat.
Anna, Gabika, Zsuzsa, Teri otthagynak csapot-papot,
veszik a térképet, az itinert, és indítják a hadjáratot.
Anna a befejezetlen dél-dunántúli kéktúrát siratja,
ám a bősz csapat őt arra kalandozni most nem hagyja.

Lap tetejére